Hogyan vált a biliárd az arisztokraták szórakozásából népi játékká, és hogyan talált helyet a magyar kultúrában.
A biliárdkultúra a 18. században érkezett Magyarországra a kávéházi kultúrával együtt, amely Bécsben és Budapesten virágzott. A főváros nagy kávéházaiban, amelyek az értelmiségi és társadalmi élet valódi központjaivá váltak, a biliárdasztaloknak tiszteletreméltó hely jutott.
A 19. és 20. század fordulóján Budapest Közép-Európa egyik legaktívabb biliárdvárosává vált. A Körút és a főbb sugárutak mentén ismert kávéházak látogatóiknak egy-néhány asztalt kínáltak külön erre a célra kialakított termekben.
A játékosok itt nem csupán játék céljából gyűltek össze, hanem eszmecserékre, hírek megbeszélésére és üzleti tárgyalásokra is. A biliárd a városi társadalmi rituálé elmaradhatatlan részévé vált — az asztalnál való találkozás méltóságot és stílust jelentett.
A két világháború közötti időszakban a biliárd Magyarországon sportági státuszt kapott. Megszülettek az első szervezett klubok és szövetségek. Helyi és regionális bajnokságokat rendeztek. A magyar játékosok — elsősorban karambolban és poolban — nemzetközi elismerést szereztek.
A második világháború után a biliárdkultúra némi visszaesést élt meg a kávéházi mozgalom hanyatlásával együtt. Az 1970-80-as években azonban a játék újraéledt — ezúttal új típusú nyilvános biliárdklubok formájában.
Ma a biliárd Magyarországon él és fejlődik. A modern klubok a klasszikus hagyományokat korszerű szabványokkal ötvözik. Gyermek- és felnőtt oktatási programok, amatőr és profi ligák, nemzetközi versenyek — a magyar biliárdközösség aktív és lelkes.